dörgő

Teljes szövegű keresés

dörgő melléknév -n, -bb (hangutánzó)
1. Olyan <tárgy, főleg eszköz, gép>, amely dörög (1–2), dörgést idéz elő. Dörgő ágyú, fegyverek. || a. (választékos) Mennydörgő.  Bűneink miatt | … elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. (Kölcsey Ferenc)
2. (választékos) Erős, messze hangzó, olykor a levegőt is megremegtető mély, tompa <hang>. Dörgő hangon; dörgő robaj.  Dörgő, borízű hangjával … állandó tisztelet tárgya volt. (Tolnai Lajos) || a. (választékos) Ilyen hangon elmondott, ill. erélyes, határozott hangú <megnyilatkozás>. Dörgő intelmek, szónoklat.  A dörgő szózat … megcsalhatja ugyan a figyelmetlent, de a vigyázó s értő boszankodik az üres hangokon. (Vörösmarty Mihály) Az államférfi dörgő szózata … szétharsogott … bércektől a tengerig. (Eötvös Károly)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT