dörgés

Teljes szövegű keresés

dörgés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
A dörög (1) igével kifejezett hangjelenség: nagy erejű, a levegőt megreszkettető, huzamosabb, mély, tompa hang. Fülsiketítő dörgés; az ágyú, az ég dörgése. Hatalmas dörgés reszkettette meg az ablakot. Már messziről hallatszik a vízesés dörgése.  A dörgés egyre közelebb jött, most mintha ezer ágyú dörgött volna. (Karinthy Frigyes) Mély álmom durván szakította széjjel | egy súlyos dörgés, úgy hogy fölütődtem. (Babits MihályDante-fordítás) || a. Mennydörgés. Dörgés és villámlás. Sűrű dörgés között szakadt az eső. A dörgés egyre távolabbról hallatszik.  Felhő a dörgést tovább tovább adta. (Arany János) A villogás és dörgés közt elmúlt másodpercekből, a fény-út és hang-út különbségéről állapítható meg, milyen messze van a zivatar, hány kilométerrel rohan. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): (bizalmas) érti, ismeri v. tudja a dörgést: a) ismeri, tudja vhol a járást, a szokásokat, vminek az (elintézési) módját; járatos, bennfentes; b) tudja, mit kell tennie, hogy célját elérje.
Szóösszetétel(ek): ágyúdörgés; mennydörgés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT