dőreség

Teljes szövegű keresés

dőreség [e] főnév -et, -e [ë, e] (főként egyes számban) (választékos)
1. A dőre (1–2) melléknévvel kifejezett (szellemi) tulajdonság; naiv jóhiszeműség, balga(tag)ság. Jó adag dőreség van benne. Csak dőreségből csinálhatott ilyet. || a. Fölösleges, meggondolatlan könnyelműség, oktalanság, ostobaság, bolondság. Fiatalos, szeszélyes dőreség. Dőresége vitte bajba. Dőreség volna tőlünk, ha … || b. Vkinek, vminek dőre volta. Az ábrándok dőresége; szavainak, véleményének dőresége. Nevetséges ennek az embernek a dőresége.
2. Dőre (2) gondolat, beszéd, cselekedet. Micsoda dőreség volt ide jönni! Mindig ilyen dőreséget csinál. Sok dőreséget tud összebeszélni. Dőreségeket kérdez.  Ilyen apró dőreségek Gyakran estek rajta. (Arany János) Nincs-e … kicsínye, aki csüggne térdén, Ezer apró dőreséget kérdvén? (Arany János) A bölcselet csupán költészete Azoknak, mikről még nincsen fogalmunk. | S egyéb tanok közt ez legjámborabb még … Ily dőreség áll, látod szüntelen Utunkba. (Madách Imre)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT