dörej
dörej [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. Nagy erejű, visszhangzó dörrenés, dördülés. Fülsiketítő dörej; a robbanás döreje. Hatalmas dörej hallatszott. Egyszerre vad dörej Hasít eget. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Úgy érezte, mintha valami messzi tompa dörejt hallana. (Hunyady Sándor)
2. Hosszan tartó, rendsz. távoli dörgés. Az ágyúk döreje megremegtette a falakat. Hallád-e … az égi dörejt együtt bömbölni dalukkal? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
