döntő

Teljes szövegű keresés

döntő melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e]
1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmit dönt (1–4), ill. ilyen hatása van. Szolgaságba döntő rendszer; házakat döntő szélvihar.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy, intézmény>, aki, amely két v. több álláspont között dönt (5), vmely vitában elvi jelentőségű döntést (3), határozatot hoz, ill. erre hivatott. || a. (átvitt értelemben) Olyan <kijelentés, megnyilatkozás>, amely eldönt (2) vmit, ill. vminek az eldöntésére alkalmas; amely vmely állítás, vita eldöntése szempontjából elhatározóan fontos. Döntő bizonyíték, elhatározás, érv, ok, szavazat, szó, vallomás, vélemény.  Bátyámé a döntő szó. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben) Olyan <esemény, körülmény, jelenség>, amely vkinek, vminek a sorsára, vmely ügy, folyamat kimenetelére elsőrendű, elhatározó hatású, amely vminek végső megoldását meghozza, vmely küzdelmet eldönt, vmiben fordulatot hoz. Döntő befolyás, fordulat, hatás, küzdelem, pillanat, próba, tanácskozás, vizsga; döntő helyen v. ponton avatkozik a harcba; döntő túlsúlyra jut. Döntő többséget kapott a szavazáskor.  Éppen a döntő pillanatban költött fel a szolgáló. (Mikszáth Kálmán) A szíve olyan izgalommal dobogott …, mint a kártyásoké, a játék döntő pillanatában. (Hunyady Sándor) || c. (átvitt értelemben) Végleges, végső elhatározó erejű <cselekmény>. Döntő győzelem, kudarc, lépés; döntő csapást mér vkire; döntő rohamra indul; döntő vereséget szenvedett.  Rákóczi döntő ütközetre készült e napokban. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Központi, alapvetően fontos. Döntő kérdés; döntő jelentőségű; döntő szerepet játszik; döntő hibát követ el; döntő módon esik (a) latba.
4. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Igen nagy. A magyar nép döntő többsége; döntő befolyást gyakorol.* || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vitathatatlan, cáfolhatatlan. Döntő fölény.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. (sport) Vmely verseny v. sorozatos küzdelem eredményét eldönteni hivatott. Döntő dobás, futam, gól, játszma, mérkőzés.
II. főnév -t, -je [e] (sport) Olyan verseny, mérkőzés, ill. vmely sorozatos mérkőzésnek az a szakasza, amely az előmérkőzések (elődöntők) győztesei között eldönti a végleges győzelem kérdését, azt, hogy kik a legjobb versenyzők. A százméteres gyorsúszás döntője; bejut, bekerül a döntőbe; bent van a döntőben.  Vili rosszul indult, lemaradt már az előfutamban, s a döntőbe nem is került belé. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. döntőbíráskodás; döntőbizottság; döntőfejsze; döntőhely; 2. elődöntő; középdöntő; kupadöntő; perdöntő; sorsdöntő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT