dönög
dönög ige -tem [e], -ött, -jön (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Rovar, főleg légy, méh, darázs repülés közben> szárnyával sok apró döngésből keletkező gyenge hangot hallat; dong, zümmög. Az ablakban dönögnek a legyek. Játsszunk … Méhcsoportot, rózsafát … Andalogva és dönögve Ágról ágra röppenünk. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyatlan és tárgyas (ritka) <Ember> nehezen érthetően, halkan mondogat vmit; <embercsoport> a kívül v. távol álló számára érthetetlenül tereferél, beszélget. Beszélj világosan, nem értem, mit dönögsz! Óra előtt halkan dönögtek a gyerekek. Odatopog egy gazdag hajadon | s dönög, donog. (József Attila)
dönögés; dönögő.
