döngicsél
döngicsél tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
<Repülő rovar> erősödő-gyengülő, meg-megszakadó, halk, zümmögő hangot ad. A táj csendes. Csak a méhek döngicsélnek körülöttem. (Gárdonyi Géza) A szúnyogok a fénytől becsalogatva ellepték a szobát, füle körül zümmögtek, döngicséltek. (Kosztolányi Dezső)
döngicsélés; döngicsélő.
