dőlte

Teljes szövegű keresés

dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőlte.
Helyesen így:
dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőltünk, -tek [ë], dőltük
Általában (vminek, vkinek) dőlése.
1. (Vminek, vkinek) ledőlése, kidőlése.  Élőfának nehéz dőltét várni. (Arany János) Dőltömre Tökmag Jankók lesnek. (Ady Endre) || a. Dőltében: ledőlése által, ledőlése közben. Dőltében a fa agyonütött egy kutyát.  A tölgy … Dőltében viruló ágait így temeti. (Kisfaludy Károly)
2. (ritka, költői) Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt dolog, tárgy vmerre dől; vmely irányban való (el)dőlése.  Senki se tudja hadi kocka döltét. (Arany János)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT