dőlte
dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőlte.•
Helyesen így:
dőlte [e] főnév (személyragos) dőltöm, dőltöd, dőltünk, -tek [ë], dőltük
Általában (vminek, vkinek) dőlése.
1. (Vminek, vkinek) ledőlése, kidőlése. Élőfának nehéz dőltét várni. (Arany János) Dőltömre Tökmag Jankók lesnek. (Ady Endre) || a. Dőltében: ledőlése által, ledőlése közben. Dőltében a fa agyonütött egy kutyát. A tölgy … Dőltében viruló ágait így temeti. (Kisfaludy Károly)
2. (ritka, költői) Az a tény, hogy a személyraggal megjelölt dolog, tárgy vmerre dől; vmely irányban való (el)dőlése. Senki se tudja hadi kocka döltét. (Arany János)
