dolog
dolog főnév dolgot, dolga
I. Munka, teendő, feladat.
1. Elvégzendő munka; munka végzése, dolgozás. ® Drága dolog; (gúnyos) büdös neki a dolog; a dolognak v. vmely dolognak a ® vastagabb(ik) vége; a dolog könnyebb ® végét fogja; sok dolga van vmivel; a legnagyobb dologban van; nem szakad meg a dologban; kivonja magát a dologból; ért a dologhoz; dologhoz kezd, lát; dologra!: kezdjünk a munkához!; jól bírja a dolgot; fázik, iszonyodik a dologtól; nem fél a dologtól. [Miklós] parasztnak is rosz, lebzsel kész-akarva, Noha birna dolgot, mert erős, mint marha. (Arany János) Én jámbornak látom a legényt. Izmos, tagos, dologra való. (Gárdonyi Géza)
2. A munka tárgya; az, amit csinálni kell; az elvégzendő munka, teendő, feladat, kötelesség. Könnyű, nehéz dolog; nem nagy dolog; más dolga van; semmi dolga sincs; sok dolga van; ez az ő dolga; dologhoz, dolgához lát; dolgot ad vkinek: a) bérmunkát juttat neki; b) kellemetlenséget okoz neki; (gúnyos) sok dolga felől megtehetné: igazán volna rá ideje; dolga után ® lát, néz; komolyan veszi a dolgát. Mint aki dolgát jól végezte, elment. Szóláshasonlat(ok): annyi a dologa, hogy ® meghalni sem ér rá, v. hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Kinn sem lát egyebet az öreg szolgánál, | Aki dolgát végzi jó Rigó lovánál. (Arany János) Nagy sürgés-forgás közt főtt … az ebéd, volt dolga a két szolgálónak, meg a mindenesnek. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, régies) Nagy nehézséggel járó feladat, nagy erő(feszítés)t kívánó, nehéz munka. Dolog azt felemelni. Víni sik mezőn is dolgot adna velek [= velük]. (Arany János) || b. Feladatkör, munkakör, vkire tartozó feladat. Érti a dolgát. Ez már az ácsok dolga. Ez nem az én dolgom: (tág. ért. is) nem tartozik rám. Biztos a dolgában: a) érti a munkáját, feladatát; tudja, mit kell tennie; b) nem kételkedik benne, hogy ügye jól áll, célját eléri; c) határozott, magabiztos a viselkedése. [A szabómester] nem szabott, se nem varrt, az a legények [= segédek] dolga. (Mikszáth Kálmán) Füst és kávé között henyélek, | mivel a dolgom, végzetem csak annyi, | hogy élek. (Kosztolányi Dezső) || c. Kötelesség. A te dolgod: hallgass. Szemtől szemben egy uralkodóval csak egy másik uralkodó beszélhet, más halandónak … lábcsókolás és hallgatás a dolga. (Jókai Mór)
3. Vkit, vmely közösséget illető, rá(juk) tartozó, intézkedést, elintézést kívánó ügy. Komoly, nagy dolog; ® ügyes-bajos dolog; ez a dolog sora ¬; a család dolga; a nemzet dolga; az ő dolga; a dolog elkenődik ¬; nem ® klappol a dolog; dolga akadt vhol, vkivel; elintéződik a dolog; hogy áll a dolog?; mi dolog ez?: miféle ügy ez?; rosszul áll a dolga; a dolog odáig jutott, hogy …; ® kenyértörésre kerül a dolog (köztük); a dolog simán halad v. megy; nem sürgős a dolog; ha ® végsőre kerül a dolog; fontos dolga van; beleavatkozik, beleszól a dologba; a mások dolgába avatkozik, ártja magát; jártas a dologban; eljár a dolgaiban; utánajár a dolognak; véget vet a dolognak; ez nem tartozik a dologra; hallani sem akar a dologról; nem veszi ® tréfára a dolgot; nagy dolgot csinál vmiből: felfújja az ügyet, túlozza jelentőségét; ® keveri a dolgokat; ügyes-bajos dolgait intézi; ® értik egymás dolgát; úgy intézi a dolgot, hogy …; kivizsgálja a dolgot; ® vezeti a dolgokat; oda ® viszi a dolgot (, hogy.); ® kenyértörésre viszi a dolgot. Engem ne keverj a dologba! Mi dologban jársz? Bízd rám a dolgot. Hagyd az egész dolgot. Jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak. (Zrínyi Miklós) Vármegye dolgában jár valahol a főbíró. (Mikszáth Kálmán) Rendezni végre közös dolgainkat, ez | a mi munkánk; és nem is kevés. (József Attila) || a. Dolga van vkivel; vmely személyes jellegű kapcsolata, elintézni-, tisztáznivalója van vkivel. Semmi dolgom vele; nincs többé dolgunk egymással: semmi közünk egymáshoz; tudja, kivel van dolga: ismeri az emberét, ellenfelét; tudja, kivel áll szemben. Ellenséggel van dolgunk. Mi dolgod van ezzel az asszonnyal? A káplár átlátta, hogy igen jámbor ördöggel van dolga. (Jókai Mór) Ilyen agyafúrt fickóval még nem volt dolgom. (Mikszáth Kálmán) || b. (Nem) volt dolga vkinek vkivel: <férfi nővel v. nő férfival> (nem) érintkezett nemileg. Sohasem volt még dolga férfival. Nem volt még dolga azzal a nővel. || c. (gyak. a nagy jelzővel) Terv, szándék, vállalkozás. Nagy dolgokat forgat a fejében. Így megértve Miklós a bajnak mivoltát, | Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát. (Arany János)
4. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) A megemésztett anyagok kiürítése a testből. Dolgára ® megy; ® elvégzi a dolgát; dolgát ® végzi. Egy ember leült a boglya mellé dolgát végezni. (Arany János)
II. Cselekedet, magatartás, esemény.
1. Cselekedet, tett. Ez derék dolog! Első dolgunk volt, hogy … Szép dolog volt tőle, hogy … Becstelen dolgot követett el. Nagy dolgokat művelt. Ha most feltámadna s eljőne közétek [Toldi], Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. (Arany János) Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek. (Ady Endre) || a. (rosszalló) <Gyak. meglepődés, megbotránkozás, rendreutasítás kifejezésében:> elítélendő, megrovást érdemlő tett; helytelen cselekedet. Mi(csoda) dolog ez?! Vkinek ® viselt dolgai. Ez is biztosan az ő dolga. Hallottunk már a viselt dolgaidról. Megesett a dolog, felejtsük el. A szolgák … „Ki járt itt? mi járt itt?” igy óbégatának, Hogy a két farkasra reá akadának. | „Ez a Miklós dolga! ezt más nem tehette!” (Arany János) || b. <Csak néhány állandósult szókapcsolatban.> Vmire fogja a dolgot: előző magatartását megváltoztatva, vmihez kezd, vmihez folyamodik. Engesztelőre, kérésre, könyörgésre fogja a dolgot; futásra, menekülésre, szaladásra fogja a dolgot. Látva, hogy ki nem fog rajtam, könyörgésre fogta a dolgot. (Jókai Mór)
2. (ritka) Elhatározás, megegyezés, alku, egyezség. Elhatározott dolog. Megbánja a dolgot. Szeretné visszacsinálni a dolgot. Áll a dolog, komiszáros uram, eb, aki megbánja. (Mikszáth Kálmán)
3. Esemény, eset, történet. ® Régi dolog. Felháborító dolog történt. Cifra dolgok jönnek még. Nagy dolgok vannak készülőben. Nem Pesten történt, amit hallotok. | Ott ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi Sándor) Magyarország … a jelentések országa … A főispán minden rendkívüli dolgot jelent. (Mikszáth Kálmán) Nem akart hallani a mai dolgokról, legfeljebb a régieken tűnődni. (Babits Mihály)
III. Körülmény, tényállás, helyzet.
1. Életkörülmények, életviszonyok alakulása, állapot, helyzet, sors. Jól, rosszul ® folyik dolga v. folynak dolgai; vhogyan ® megy a dolga; jól, rosszul megy a dolga; jó dolga van vhol, vkinél; főúri, úri dolga volt; ® felviszi Isten vkinek a dolgát. Nem tud már a jó dolgától mit kezdeni. Máskülönben hogy van dolgotok? | Tudom, sokat kell fáradoznotok. (Petőfi Sándor) Boglyák hűvösében tíz tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga. (Arany János) Az édesanyánk ölében sem lehetne jobb dolgunk. (Mikszáth Kálmán)
2. (gyak. többes számban) Tény, tényállás, valóság, való helyzet. Nyilvánvaló dolog; tiszta, világos dolog; a dolog mibenléte; a dolog természetében ¬ rejlik; a dolgok logikája; a dolgok ilyen állása mellett; úgy áll v. fest a dolog, hogy …; a dolog azon fordul meg, hogy …; jóra fordul a dolog; a dolog nagyon megzavarta; a dolgokból következik, hogy; mélyére néz a dolognak; nem változtat a dolgokon; mérlegeli a dolgo(ka)t; ® kedélyesen fogja fel a dolgot; tréfára v. tréfának veszi a dolgot; szembenéz a dolgokkal. Ez a dolog szeget ütött a fejébe. Ez a tény nem változtat a dolgokon. Nem tudta: a dolgot mire vélje? (Petőfi Sándor) Meggondolta a dolgot,s elhatározta, hogy haza fog jönni. (Jókai Mór) || a. Vmely beszéd, előadás tárgya, a mondanivaló lényege. ® Fordít (egyet) a dolgon; a dologra tér; (térjünk) a dologra!; ® cságatja a dolgot. Csak a dologra, jó asszony, a dologra. (Mikszáth Kálmán) || b. Eldöntésre, megoldásra váró elvi kérdés, probléma. A dolog lényege az, hogy … A dolog lényegére tapint. Más oldalról kell megfogni a dolgot.
3. Vminek a dolga: függ vmitől, tartozik vmire; vmilyen megítélés alá esik. Bátorság, felfogás, ízlés, szokás dolga. Becsület dolga, hogy megálljuk a helyünket. Az egész … csak forma dolga. (Eötvös József) Becsület dolga ez, uram. (Jókai Mór)
4. Vmi(nek a) dolgában: vmi(nek a) tekintetében, szempontjából, ami a … -t illeti. Rosszul állunk takarmány dolgában. A tudomány fejlesztése dolgában az Akadémia sokat tett. Arzéna kisasszonynak nagyon furcsa ízlése volt csemegék dolgában. (Jókai Mór) Vadászruha dolgában én nem legénykedtem. Fel voltam öltözve jól. (Eötvös Károly) Hát te hogy állsz pénz dolgában? (Herczeg Ferenc)
IV. Tárgy, valami.
1. <Általános v. összefoglaló megjelölésként:> holmi, tárgy, eszköz, szerszám. Drága, értékes dolog; hasznos dolgok; ügyes kis dolog. Remek, értékes dolgai vannak. Ne nyúljatok a dolgaimhoz! Egész nap apró-cseprő dolgait rakosgatja. Rendben tartja a dolgait. || a. (filozófia, jogtudomány) Minden tárgyi valóság <a személlyel ellentétben>. A rabszolga dolognak számított, nem pedig a társadalom tagjának.
2. Általában vmely tapasztalati, képzeleti v. gondolati tárgy, (folyamat, tényállás), amelyet a beszélő nem tud, nem akar v. feleslegesnek tart szabatosabban megnevezni. Bajos, figyelemreméltó, fontos, furcsa, nagy, nehéz, remek dolog. Ez két különböző dolog. ® valami van a dologban. A banán finom dolog. Remek dolog a rádió. Nincs szebb dolog a zenénél. Hamar elunta a dolgot. Egy-két dolgot még megemlítenék. Vitézek! mi lehet E széles föld felett szebb dolog a végeknél? (Balassi Bálint) De jó most elfeledni, hogy Az élet rút és vad dolog. (Tóth Árpád) A figyelem, az elnézésen … alapuló kölcsönös kímélet, a tapintat … a legnagyobb dolog ezen a földön. (Kosztolányi Dezső)
3. (filozófia) Önálló egységként tapasztalható, képzelhető v. elgondolható valami. A dolgok között fennálló viszonyok; a dolgok megkülönböztetése és azonosítása. Minden dolog azonos önmagával. Több dolgok vannak földön és egen, | Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Akár egy halom hasított fa, | hever egymáson a világ, | szorítja, nyomja, összefogja | egyik dolog a másikát. (József Attila)
4. (jogtudomány) Olyan javak közül vmelyik, amelyek különféle jogok tárgyai lehetnek. Ingó, ingatlan dolog.
Szólás(ok): elment a jó dolgod v. van jó dolgod?: <megrovásként, vki oktalan tettének, magatartásának láttán:> megbolondultál, elment az eszed?, nem tudod, mit csinálsz?!; fene a (jó) dolgát <enyhébb szitkozódás>; ld. még kéz, köröm.
Szóösszetétel(ek): 1. dologbiztosítás; dologértő; dolognap; dologszerető; 2. csodadolog; fődolog; katonadolog; kisdolog; nagydolog; tréfadolog.
