dolmány
dolmány főnév -t, -ok, -a
Az atillához hasonló, csípőig érő, rendsz. zsinórozással díszített zubbony, kabát; régebben magyar nemesek és katonák viselete. Rövid dolmány. Az egész úton … mindég magyar dolmányban mentem. (Kazinczy Ferenc) A szekér előtt egy öreges, úrféle ballagott. Mellette két úri fiú, kék posztó dolmányban. (Gárdonyi Géza) Habos selyem dolmány volt a fejedelmen, szederszín, sárga csizma aranysarkantyúval. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): huszárdolmány; szűrdolmány.
