doktriner
doktriner [e v. ë] melléknév és főnév (régies írva: doctrinair is) (választékos)
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki vmely elmélethez, az élettől elvonatkoztatott tételekhez, szabályokhoz, vélt igazságokhoz mereven ragaszkodik; dogmatikus. Doktriner politikus, tudós. Eötvöst sokan doctrinairnek nevezik. S miért? Mert soha a napi politika kérdéseiben egészen föl nem olvadt. (Péterfy Jenő)
2. Az ilyen személyre jellemző <tulajdonság, megnyilatkozás>. Doktriner elfogultság, felfogás, magatartás, makacsság.
II. főnév -t, -ek [ë] Doktriner (1) személy. Csupa doktrinerből állt az egész testület. Ah, már a sátán is … doctrinair lesz. (Madách Imre)
doktrineres; doktrinerség.
