dögönyöz
dögönyöz tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön
1. (ritka) Két ököllel, felváltva, erősen ütöget, püföl, ütlegel vkit, vmit. Ne dögönyözze kend csikóit, | … kocsis, Fölérünk Pestre. (Petőfi Sándor) Leesett a földre … Akkor Gimesi lehajlott hozzá s elkezdte dögönyözni … – s gyúrta, mint a tésztát. (Móricz Zsigmond)
2. <Személyt v. testrészt> ököllel v. tenyérrel nyomogat, gyúr, ütöget, hogy izmait felfrissítse, ill. hogy a vmely helyen érzett fájdalmat megszüntesse; masszíroz, dömöcköl. Dögönyözd csak a hátamat. Addig dögönyözte meghúzódott combját, amíg megszűnt a fájdalom.
Igekötős igék: eldögönyöz; megdögönyöz.
dögönyözés; dögönyöző; dögönyözött.
