döglött
döglött melléknév -en [e]
1. Elhullott, kimúlt <állat>. Döglött kutya, ló; döglött oroszlán ¬. Elástam a döglött macskát. A vágók pedig, hisz mit tehettek másat? | Biztaták keményen a – döglött kutyákat. (Arany János) Dróthálóban | ezer döglött dongó és hullott pille szennyes | maradványai ködlenek. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, durva) Teljesen kimerült, holtfáradt, elgyengült, erőtlen <személy>. Semmit sem tudok csinálni, olyan döglött vagyok.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Elromlott, nem működő, használhatatlan (állapotban levő), javításra szoruló <gép, jármű, készülék>. Döglött bomba, csónak, gránát, motor, szekér. Valami döglött lélekvesztőt tatarozott. (Kosztolányi Dezső)
4. (építészet) Döglött beton, gipsz: keverés után kellő időben be nem dolgozott, részben már megkötött b., g.
döglöttség.
