dögletes
dögletes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (irodalmi nyelvben) Járványt, betegséget okozó; ártalmas, mérgező. Dögletes kipárolgás; dögletes kigőzölgésű mocsár. Ez arany tüzekkel kirakott felséges boltozat … előttem nem egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Bűzhödt legyen az ital, dögletes az étek, ami ajkadhoz ér. (Jókai Mór)
2. (ritka, túlzó) Undorító, förtelmes; dögleletes. Dögletes bűz.
dögletesség.
