dög
dög főnév -öt, -e v. -je [e, ë]
1. Állati hulla. Dög fekszik az árokban. Szóláshasonlat(ok): (népies) büdös, mint a dög: szörnyen b. Vérbe tajtékzó patakok! s dögöktől Bűzletes ég, föld! … (Csokonai Vitéz Mihály) Hé, fiúk! amott ül egy túzok magában … Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? (Arany János) || a. (durva) Emberi holttest, hulla. Férgek lakoznak dísztelen dögödből, S a győzni termett kar most varjaké. (Vörösmarty Mihály)
2. (durva) <Szidalmazó v. tréfás megnevezésként:> élő állat, főleg kutya v. ló. Miért ugat ez a dög? Mi lelte ezt a dögöt, hogy nem akar húzni? Szép dögök! – mondta Galba szenátor úr [a lovakra]. (Mikszáth Kálmán) A leány tovább fuvolázott [a kígyónak], s a dög köralakba csavarodva elhelyezkedett a szőnyegen. (Ambrus Zoltán) Tegye le kérem azt a dögöt. Hiszen láthatja, hogy folyton vakaródzik. (Gárdonyi Géza)
3. (durva) <Szidalmazó megnevezésként:> megvetett, gyűlölt, utált személy. Aljas, lusta, részeges, ronda, vén dög. Mi volt a kötélen? – egy rút, fertelmes dög, Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög! (Arany János) A tiszttartó milyen szörnyű lusta dög. (Jókai Mór) Kilökte az ajtón s még utána sziszegett: Büdös dög, ide többet be ne tedd a lábad. (Nagy Lajos) || a. (durva) <Pusztán a férfi nemi vágyainak kielégítése szempontjából tekintve:> nő. Csinos kis dög; jó dög.
4. (népies) Főleg állatok közt pusztító súlyos, járványos betegség; dögvész. (szójárás) Pál ® fordul köddel, ember vész döggel. A marhába beleütött a dög. Messze járjon dög, halál. (Arany János) Gazdálkodtam … ezüstmarhával, [= ezüst kinccsel], ebbe nem üt bele a dög. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Bőség, vminek a nagy mennyisége. Dögében v. dögiben van a pénznek; dögivel van pénze; dögig: bőségesen, fulladásig, torkig. Olcsó a török vér, van most döge annak. (Arany János) Terítve a Föld, lakni tessék: | Éljünk dögig e nagy tivornyán. (Ady Endre)
6. (sport) <Tekejátékban> a leütött és a golyó útjában heverő, a találatot akadályozó báb. A dögöket nem szabad elmozdítani!
7. (állítmányi haszn, rendsz. egyes szám 1. személyben) (durva) Nagyon fáradt, kimerült, teljesen legyengült (ember). Egész éjjel nem aludtam, és most dög vagyok. Még mindig egészen dög vagyok a betegségtől.
8. (fokozószóként) (durva) Nagyon (nagy); kutya, pokoli, szörnyű. Dög meleg van.
Szóösszetétel(ek): dögbűz; dögfáradt; döggyapjú; döghalom; döghalott; dögmadár.
