dobó
dobó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami dob (1–4); dobást végző. Követ dobó gyermek; súlyt dobó atléta; vkit fejbe dobó fiú; magát a karosszékbe dobó férfi; a részvényeket piacra dobó tőzsdés.
2. (sport) Dobással kapcs. Dobó készség.
II. főnév -t, -ja Az a személy, aki dob (1), főként egyes sportágakban (súlydobás, tekézés, labdajátékok). Ő volt a legjobb dobó.
Szóösszetétel(ek): 1. dobóháló; dobókészség; dobókorong; dobókötél; 2. súlydobó.
dobós.
