dobbant
dobbant tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (hangutánzó)
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Talpával, sarkával> vmire oly erővel lép, ugrik, hogy az mély, tompa, dobbanó hangot ad. Nagyot dobbantott csizmás lábával. Lábával dobbantott mérgében. (Jókai Mór)
2. (sport) <Magasugró, távolugró, a nekifutás végén> hirtelen, erős, rugózásszerű mozdulattal ellöki magát a földtől.
3. (ritka, régies) Mellére dobbant: <öklével> oly erővel üt mellére, hogy az mély, tompa hangot ad. Félig fölemelkedék, bal kezével derekát támasztva, jobbjával mellére dobbantván. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: beledobbant; ledobbant; megdobbant.
dobbantó.
