dobálódzik
dobálódzik tárgyas ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) dobálózik ..zzék (..zzon)
1. Gyakran, ismételten folyamatosan dobál (1a), főleg vkire, vmire. Jancsi mindig dobálódzik. || a. Dobálódzik vmivel: könnyelműen költ pénzt. Csak úgy dobálódzott a százasokkal. Ilyen nagy úr csak úgy dobálózik a pénzzel. (Jókai Mór)
2. Egyik a másikat (kölcsönösen) dobálja, hajigálja, egyik a másikra dobál (kővel, kaviccsal stb.). Gyerekek, ne dobálóddzatok! Párnákkal dobálódzik.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Dobálódzik vmivel: <beszédében> hatáskeltés végett könnyelműen, felelőtlenül és sűrűn használ bizonyos kijelentéseket, szavakat, sűrűn említ bizonyos adatokat. Dobálódzik az adatokkal, az idegen szavakkal. Csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal; dobálódzik az ígéretekkel.
dobálódzás; dobálódzó.
