dob [2]
dob [2] főnév -ot, -ja
1. Henger v. üst alakú, egyik v. mindkét végén kifeszített bőrrel bevont, csavarszerkezettel hangolható eszköz, ill. hangszer, melyet rendsz. fa dobverővel szólaltatnak meg. Katonai dob; ® megperdül a dob; ® megütik a dobot; pereg a dob; üti, veri a dobot. A dobnak tompa, dübörgő hangja volt. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) elverték, mint a kétfenekű dobot: alaposan e., elrakták, elfenekelték; (bizalmas) olyan a hasa, mint a dob: úgy jóllakott, hogy feszül a hasa. Kopognak a zörgő doboknak feneki. (Csokonai Vitéz Mihály) Könyökük rántásával pufogtatták a vállukon lévő dobot. (Krúdy Gyula) || a. Kisdob. Egy augusztusi napon megperdült a végrehajtó dobja a vendéglő udvarán. (Gárdonyi Géza)
2. (műszaki nyelv) Henger alakú forgatható rész <vmely gépben>, melyre kötél v. lánc csavarodik fel. Megállt a lift, mert elakadt a dobja. A vitorlázó repülőgép csörlőjének dobja forogni kezd. || a. (műszaki nyelv) <Cséplőgépen> a gabonaszemek kiverésére való, fogazott lécekből álló forgó henger. A dob elkapta a kévét. Ott állt a gép tetején az ember, s buzgón eregette a megoldozott gabonakévéket a dobba. (Gárdonyi Géza) Déli harangszóra a cséplőgépek megállnak … Az etető leszáll a dob mellől. (Nagy Lajos) || b. (tájszó) Cséplőgép.
3. (katonaság) <Forgópisztolyban> az a forgatható, henger alakú rész, melynek nyílásaiban a golyók elhelyezkednek. A parancsnok megnézte a revolvert, ujjaival megforgatta a dobját. (Nagy Lajos)
4. (játék) <Tekepálya végén> az a félhenger alakú, rendsz. deszkából való építmény, amelyen az elhajított golyó felgördül, s onnan a dobó felé lejtő vályúba beesik. A színészek már délelőtt kugliztak, és a fagolyók messzehangzóan ütődtek a kuglizó dobjához. (Krúdy Gyula)
5. (építészet) A kupola alatti hengeres v. sokszögű, ablakokkal tagolt felület, amely a kupola monumentális hatását fokozza; tambur. A bazilika dobjának átmérője húsz, magassága tíz méter.
6. (ritka) Füle dobja: dobhártya. Ne ordíts úgy, megreped a fülem dobja. E szók érinték füle dobját … (Petőfi Sándor) Akkorákat sikoltott fülébe, hogy a füle dobja hasadt. (Jókai Mór)
7. (ritka, bizalmas) <A lágyéktáji mirigyeken> nemi fertőzés folytán keletkezett gennyes daganat.
Szólás(ok): dobra kerül vmi: árverésre kerül, elárverezik; dobra üt v. ver vmit: a) elárverez vmit; b) elpletykál, kifecseg, elhíresztel vmit; c) hírt ver vmiről, reklámoz vmit. Közmondás(ok): dobbal nem lehet verebet fogni: a világgá kürtölt v. nagy hűhóval beharangozott tervek könnyen meghiúsulhatnak.
Szóösszetétel(ek): 1. dobbőr; dobfék; dobkerék; dobtánc; dobtekercselés; dobütés; dobütő; dobverés; 2. csávázódob; csörgődob; forgódob; hímződob; kisdob; kötéldob; nagydob; üstdob.
