dialektikus
dialektikus [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. (filozófia) A dialektikán (1–2) alapuló, a dialektika törvényeinek megfelelő. A gondolkodás dialektikus módja; a természet megismerésének dialektikus módszere; dialektikus filozófia. || a. (filozófia) Dialektikus materializmus: Marx és Engels által megalapozott filozófiai elmélet, amely a marxista–leninista pártok ideológiája lett; a megismerés módszerében dialektikus, elméletében materialista. || b. (filozófia) Dialektikus egység: az egymással ellentétes és egymást kiegészítő dolgok egysége.
2. (főleg állítmányként) (filozófia) Olyan <személy>, aki a dialektikán (1) alapuló filozófiai irány híve, ill. akinek gondolkozásában a dialektika törvényei érvényesülnek. Okfejtésében nem volt eléggé dialektikus.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan, aki jól tud érvelni, vitázni. Dialektikus ember, szónok. A dialektikus lelkész okvetlen le fogja győzni. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ok, -a (ritka, irodalmi nyelvben) Az a személy, aki ügyesen alkalmazza a dialektikát (4), s ennek alapján jól tud érvelni. Kitűnő, győzhetetlen dialektikus.
dialektikusság.
