diák
diák főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja
1. Iskolába, kül. középiskolába járó tanuló, főleg fiú. Kosztos, középiskolás diák; jeles rendű diák; vidéki diák. Mennek a diákok az iskolába. A diákok arról tárgyaltak, hogy Vili … ismét rekordot javított. (Kosztolányi Dezső) Laci bátyám … olyan volt, mint egy vakációzó diák. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) Főiskolai v. egyetemi hallgató. ® Garabonciás diák. Vénebb diákok nem füllentnek. (Arany János) Az a nyurga, méla, | Szelíd diák, Reviczky, itt merengett … (Juhász Gyula)
2. (tájszó) Legátus (1).
3. (népies, elavult) <Iskolázatlan emberek szóhasználatában:> írásbeli munkával v. tanítással foglalkozó fiatalabb ember, aki latinul tanult. Diáknak nevezték hajdan falun mindazokat, kik diákul tudtak, vagy tanítottak. (Vas Gereben)
4. (régies) Íródeák. A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá. (Garay János) Diák, írj magyar éneket, | Diák, a Földön Dante is élt. (Ady Endre)
5. (régies) A latin nyelv. Úgy beszélte a diákot, hogy akármelyik … táblabíró se jobban. (Jókai Mór)
II. melléknév diákul.
1. Diákhoz (I. 1) tartozó. Diák vasúti igazolvány.
2. Diák(ok)ra jellemző, vele (velük) kapcs. Diák megélhetési gondok.
3. Olyan <egyesülés, csoport>, amelynek tagjai diákok. Diák kamarazenekar.
4. (régies) Latin. Diákul beszél. A beszéd … diákul tartatott. (Eötvös József)
Szóösszetétel(ek): 1. diákautonómia; diákcsapat; diákcsemege; diákcsíny; diákegyesület; diákegyenruha; diákénekkar; diákétkezde; diákféle; diákfiú; diákflastrom; diákgazság; diákgond; diákgyomor; diákhumor; diákhuncutság; diákifjúság; diákigazolvány; diákinternátus; diákjólét; diákképű; diákkisasszony; diákkonferencia; diákküldöttség; diákmozgalom; diáknaptár; diáknegyed; diáknóta; diáknyomor; diákönkormányzat; diákösszeesküvés; diákösszetartás; diákruha; diáksereg; diáksportegylet; diákszó; diákszoba; diáksztrájk; diáktanács; diáktanya; diáktartó; diáktáska; diáktóga; diáktüntetés; 2. cserediák; íródiák; kisdiák; öregdiák; vándordiák.
