diadal
diadal főnév -t, -ok, -a (választékos)
1. Teljes, fényes katonai győzelem. Diadalra vezeti a sereget; diadalt arat. Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra. (Petőfi Sándor) Harminc vár … ormán hirdette … a lobogó a török erő diadalát. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Vmely törekvés, célra törés, terv ragyogó érvényesülése, megvalósulása, győzelme. Diadalra ® visz vmely ügyet; a demokrácia végső diadala. Diadalra viszi az ötéves tervet. Eszméi diadalt arattak. [A Guttenberg-albumba.] Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből … Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. (Vörösmarty Mihály) Nem érdekelt e földi tartomány | s a folyton mást dajkáló diadal. (Radnóti Miklós) || a. Munkában, sportban elért kimagasló teljesítmény, hatalmas siker. A magyar csapat újabb diadala. A kétezer új traktor újabb diadalt jelent.
3. A győzelem megünneplése; győzelmi ünnep. Diadalt ül, tart. Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttenek, S elszedék a koszorúkat. (Petőfi Sándor) || a. A győzelmen, a sikeren v. vmi váratlan jó eredményen érzett ujjongó öröm; diadalérzés. Diadal ül az arcán; diadallal vonul be; nagy diadallal eltelve; diadallal tekint szét. A magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. (Petőfi Sándor) Nosza, karonfogták és nagy diadallal vitték az „Arany sas”ba, mert csak meg kell inni a viszontlátás áldomását. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): diadalének; diadaloszlop; diadalsorozat; diadalujjongás.
