dézsa
dézsa főnév dézsát, dézsája
1. Dongákból összeállított v. (zománcozott) bádogból készített nagyobb, kerek, nyitott, kétfülű edény. Lúgozó, mosogató dézsa; moslékos dézsa; vizet mer a dézsába. Szóláshasonlat(ok): olyan a feje, mint egy dézsa: <betegség, kül. kezdődő nátha, fáradtság v. sok gond miatt> kábult, zúg a feje; úgy esik v. dől v. ömlik az eső, mintha dézsából öntenék: szakad, zuhog az eső. Az ember egy felfordított dézsán ült, és görögdinnyét tartott a térdén. (Gárdonyi Géza) Kivette a vízhordó dézsából a keresztrudat, azt a kurtát, ami a dézsa két fülébe van húzva. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Hasonló, de keskenyebb s esetleg felül elzárható edény (pl. sajtár, köpülő v. bödön). Fejődézsa.
3. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi egy ilyen edénybe belefér. Egy dézsa víz. [Az óriások] szomorúságokban elfakadtak sírva … Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett volna. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): dézsadonga; dézsahölgy; dézsatündér.
