desperát

Teljes szövegű keresés

desperát* [ë-ë] melléknév -an, -abb desperátus [ë-ë] (régies írva: desperatus is)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. (ritka, régies) Olyan <személy>, aki minden reményét elvesztette; elkeseredett. || a. Ilyen embertől származó, ilyen emberre jellemző <dolog>.  Feleletül … desperát arcot vágott. (Vas Gereben) Egy desperátus pillantást vetett saját magára. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Elszánt <személy>.  Hat-hétszáz … desperátus fickó csodadolgokat tudna elkövetni egy ócska vassal a kezében. (Jókai Mór)
3. (irodalmi nyelvben) Kétségbeejtő, reménytelen <állapot, helyzet>.  Desperátus helyzet volt biz ez! S teljes lehetetlenségnek látszott kimászni belőle. (Mikszáth Kálmán)
desperátusság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT