derültség
derültség [derültség v. derülcség] főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. (ritka) Vkinek, vminek a derült (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota, derült, derűs volta. Az éjszaka, az ég derültsége. Kedélyének derültsége.
2. Hirtelen kifakadó, általános jókedv, nagy nevetés. Hangos, harsogó, viharos derültség; derültség a teremben. Megjegyzése nagy derültséget keltett. Lett nagy derültség, István gróf hahotázott. (Mikszáth Kálmán) Még szélesebb lett a derültség, mikor Gergely odanyújtotta a kezét a cigánynak. (Gárdonyi Géza)
