derült

Teljes szövegű keresés

derült [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Felhőtlen, tiszta. Derült ég, éjszaka, idő, nap.  Az egész úton derült egünk volt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Derűs (2). Derült arc, kedély, lélek.  Mutatsz-e víg, derűlt ábrázatot, Hogy felvidúljak …? (Vörösmarty Mihály) Derült volt …, a szája mindig mosolygott egy kicsit. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. ég.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT