derű
derű [e] főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (választékos)
1. (ritka) Napsütéses, kellemes idő. Ahogy kilépett a kapun, tavaszi derű fogadta.
2. Jókedvű megelégedést, nyugodtságot sugárzó, harmonikus kedélyállapot. Belső, gyermeki derű; jóságos arcának, szemének derűje; derű ömlik el arcán; derűt áraszt maga körül. Tekintete derűt sugárzott. Az öreg derűvel nézte a dolgok alakulását. Beszélt … az ő sajátságos fatalizmusával, aminek valami egyszerű, gyermeki derű volt a mélyén. (Kaffka Margit) Mutass, csendes derű! szép víziókat. (Tóth Árpád) Kegyetlenségüket immár derűvel és felülről tudom látni. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka) Derültség (2). Megjegyzése általános derűt keltett.
