depresszió
depresszió [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ja
1. (közgazdaságtan) <A kapitalizmusban> a gazdasági válság legmélyebb szakasza, a pangás időszaka, melyre az erősen csökkent termelés, az árak és bérek alacsonysága, valamint a munkanélküliség jellemző. Gazdasági depresszió. A depresszió után a gazdasági élet átmeneti megélénkülése következik.
2. (lélektan) Nyomott hangulat; lehangoltság, elkedvetlenedés. Kellemetlen élményeink nyomában rendszerint depresszió jár. || a. (orvostudomány) Nagyfokú, beteges levertség. Alkati, kóros depresszió. A depresszió gyakran egyes elmebajok jellemző tünete. A beteg depressziója még fokozódott.
3. (csak egyes számban) (légkörtan) A légköri nyomásnak nagy légtömegek mozgásával kapcs. csökkenése. A depresszió bizonyos esetekben esőt hoz. Déli órában, melegben, porban, bűzben, … depresszióban bandukoltam az Ó utcán a Gyár utca felé. (Nagy Lajos) || a. Olyan terület, ahol a légnyomás alacsonyabb, mint a környező területeken. A Földközi-tengeren depresszió alakult ki.
4. (földrajz) A tengerszintnél mélyebben fekvő terület. || a. (csillagászat) Horizontális depresszió: az a szög [2], amennyivel vmely magasan fekvő helyről a látóhatárt a szemünkön áthaladó képzelt vízszintes sík alatt látjuk. || b. (csillagászat) Csillag állása a látóhatár alatt, szögekben (szög [2] 1a) kifejezve.
