délután
délután [l-u] határozószó és főnév
I. határozószó Dél és este között. Ma, tegnap, holnap délután; egész délután; délután öt órakor; délután is folyik a munka. Egy délután – (lestem én őt) – A folyosón dolgozott. (Kisfaludy Sándor) Délután a beteg hirtelenül rosszul lett, láza felszökött. (Kosztolányi Dezső) || a. Ma, illetve a kijelentés napján ebben az időben. Délután otthon leszek. Gyere el hozzám délután! Most délután lusták az emberek. Nagyobb része emészt a fák alatt. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. A dél és este közötti napszak. Ezen a héten minden délutánja el van foglalva. Ily ősz volt akkor is, ilyen szép Mosolygó őszi délután. (Petőfi Sándor) Ma találkoztam veletek, Kiket ma is siratva bánok, Őszi vasárnap-délutánok. (Ady Endre)
2. Ebben a napszakban tartott előadás, rendezvény. Műsoros délután.
III. Ragos alakok: délutánig, délutánonként, délutánra, délutánról, délutántól. Délutánonként sétálni szokott. Délutánig, délutánra meglesz. Ma délutántól fogva szabadságon van. Ozsonnára hívott meg aznap délutánra. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): gyermekdélután; mesedélután; teadélután; vitadélután; zenedélután.
