déli
déli melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. Dél (1) idején való, akkor történő <dolog>. Déli harangszó; déli 12 óra. Harangoznak déli tizenkettőre – Most viszik a babám az esküvőre. (népköltés) Az igazi csend délben van, úgy déli harangszó után. (Nagy Lajos) || a. Dél tájban való, akkor történő <dolog>. Déli ebédszünet, étkezés; déli lap: dél tájban megjelenő napilap; déli napsütés, órák, pihenő; déli vonat: dél tájban induló vagy érkező, az állomást dél tájban érintő v. Ne gondolja senki, hogy talán mesélek, Vagy déli álmomban történtet beszélek. (Arany János) A környékbelieknek be kell várniok a déli napsugárt …, amikor az útba eső feszületek, kápolnák, hidak … megmutatják az irányt Lubló vagy Szepesbéla felé. (Krúdy Gyula)
2. Délen (3–4) levő, fekvő, található, délre eső <dolog>. Déli életforma, nyelvjárás, ország, övezet, táj; az ország déli határa. Halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele. (Petőfi Sándor) || a. Dél (3) felé néző, mutató, haladó <dolog>. Déli ablak, irány, lakás.
3. Délen (3–4) lakó, élő <személy, csoport>. Déli emberek, nők; déli népek. || a. Ilyen emberre v. népre jellemző <tulajdonság, magatartás>. Déli temperamentum.
4. Dél (3) felől jövő <dolog>. Déli szél, támadás. A déli szélben lehúnyom szemem És gyöngyvirágok szagát érezem. (Juhász Gyula)
5. (földrajz) A Föld egyenlítőjétől délre levő <dolog>. Déli félgömb; déli félteke ¬; déli sark, szélesség.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e] (rendsz. többes számban) (ritka) Délen, délvidéken, déli vidéken élő személy. A déliek életrendje.
