dekoratív
dekoratív [ë] melléknév -an, -abb
1. (művészettörténet) Olyan <alkotórész, részlet>, amely nem szerves, szerkezeti tartozéka vminek, hanem járulékos formai elemként díszesebbé, tetszetősebbé tesz vmit; díszítő. Dekoratív vonalak; az épület, a kép dekoratív elemei. || a. (művészettörténet) Főként ilyen elemeket felhasználó, alkalmazó. Dekoratív művészet(ek).
2. (választékos) Formai szépségével jól ható, környezetével összhangban levő s belőle mégis kiemelkedő, az esztétikai hatást fokozó; díszes, pompás, mutatós, festői. Dekoratív jellegű; dekoratív egyenruha. Ez a szobor itt nagyon dekoratívan hat. Fejéről … dekoratív ősz császárszakáll … bojtjai csüggtek. (Babits Mihály) || a. (főleg állítmányi használatban) (választékos) Dekoratív jelenség: olyan nő, aki külsejével, megjelenésével feltűnő, kellemes hatást kelt; mutatós. Dekoratív jelenség ez az asszony.
