deklamál

Teljes szövegű keresés

deklamál [ë] ige -t, -jon (választékos, gyak. rosszalló)
tárgyas <Beszédet, verset, elbeszélést> nagy pátosszal, túlzott taglejtésekkel kísérve folyamatosan előad; szaval. Ezt a verset nem deklamálni kell, hanem közvetlen hangon előadni.  Naphosszant deklamál mindenféle bolond verset. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (választékos, rosszalló) Nem jó előadó, nagyon deklamál. Ne deklamálj úgy!  Könnyű akárkinek is deklamálni, prédikálni, de orvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek. (Zrínyi Miklós) || b. tárgyas (régies) Hatást keltő v. hatásos módon előad.  A finom estélyeken poeták deklamálták novelláikat. (Jókai Mór) Mintha egy történetet deklamálna, Kálnayné felé fordult. (Tolnai Lajos)
deklamálás; deklamáló; deklamált; deklamáltat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT