dehogy
dehogy határozószó
<Általában határozott, erélyes v. indulatos tagadás kifejezésére:> egyáltalában nem.
1. <Állító alakú eldöntendő kérdésre adott nyomatékosan tagadó v. visszautasító feleletben, önállóan is.> [Éhes vagy?] – Dehogy (vagyok)! [Adsz pénzt?] – Dehogy adok. Megjött a méltóságos úr? – kérdezte az alispán. – Dehogy jött. (Mikszáth Kálmán) Pesti? – kérdezte. – Dehogy. Balatoni. (Kosztolányi Dezső) || a. <Elhangzott állítás cáfolására v. visszavonására, rendsz. annak a szónak megismétlésével, amelyet tagadunk.> [Nemsokára eljön.] – Dehogy jön. Tegnap történt, azaz dehogy tegnap, tegnapelőtt. „Oda van! vége van! jaj, jaj!” sikoltának … | Dehogy van! (Arany János) || b. <Felszólítást, kérést jelentő mondatban dacos visszautasítás kifejezésére.> [Tedd meg a kedvemért!] – Dehogy teszem!
2. (ritka) <Előző tagadás nyomósabb ismétlésének kifejezésére.> S nem verik ki a szobából [a tyúkot]. | Dehogy verik! … Mint a galambot etetik. (Petőfi Sándor) Nem mondott semmit, De nem is hallotta beszédét | Bagarja komájának, Dehogy hallotta, dehogy … (Petőfi Sándor) || a. <Tagadó alakú eldöntendő kérdés után nyomós tagadás kifejezésére, rendsz. annak a szónak megismétlésével, amelyet tagadunk.> [Nem mégy el?] – Dehogy megyek. [Nem tegnap történt?] – Dehogy (tegnap), már három nappal ezelőtt. || b. <Előző tiltásra adott válaszban, a tagadás magától értetődő voltának kifejezésére.> [Ne menj oda!] – Dehogy megyek.
3. <Az előzmények alapján esetleg várható következmény nyomatékos tagadására:> bizony nem; egyáltalán nem. Szőke Panni fölmegy Pestre | Még ott is az emeletre És az apja – dehogy bánja. (Arany János)
4. (ritka) <Az előzményekben elmondottakkal teljes összhangban, sőt azt fokozva, az utána elhangzó szembe állított ellentétes lehetőség képtelenségének érzékeltetésére:> szó sem lehet róla, hogy …; bizony nem; sehogysem. Félt, remegett, dehogy mert volna megmozdulni. S mennyi furcsa szépet kelle hallanom, Azt úgy elbeszélni oh dehogy tudom! (Czuczor Gergely) Ezeket [az adomákat] mind sietett Pálma elmondani az atyja előtt; dehogy engedte Ferencet szóhoz jutni. (Jókai Mór) Feltűnt előtte, hogy ez az ember most milyen hamar indulatba jő, … egyetlen útbaigazító szót dehogy akarna meghallani. (Tolnai Lajos)
