dédük
dédük [d-ü] főnév (elavult)
Vmelyik nagyszülő (édes)anyja; dédanya. || a. Vmelyik nagyszülő nagyanyja; szépanya. || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Általában pontosabban meg nem határozott fokú távoli ős. Fogadom az apám, a nagyapám s valamennyi dédükömnek a szakállára … (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) Dédükeink: a 100–150 évvel előttünk élt férfiak és nők nemzedéke. Tovább egy századnál – másfelet is mondhatnánk – … [Gyöngyösi] volt az, kinek műveiben szépanyáink s dédükeink ez általános emberinek lyrai kifejezését feltalálták. (Arany János)
