debreceni
debreceni [e-e-e v. e-e-ë v. ë-ë-ë] melléknév és főnév
I. melléknév Debrecenbe való, onnan származó, ott lakó, ott készült v. készülő, Debrecenre jellemző, hozzá tartozó. Debreceni civis, születés; debreceni kollégium; debreceni cipó; debreceni kolbász: sertéshúsból készült, paprikával és fokhagymával ízesített, főve fogyasztható rövid, páros k.; debreceni mézes: mézzel készített, erősen lisztes, frissen ropogós, különféle alakokra formált sütemény.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e]
1. (főleg többes számban) Debreceni ember. A debreceni büszke a városára.
2. (többes számban ritka) -k Debreceni kolbász. Megevett egy pár debrecenit.
