de [2]
de [2] [e] kötőszó
I. <Mellérendelt mondatok, tagmondatok, mondatok, mondatrészek, szavak szembeállítására, kapcsolására, a szembeállított, kapcsolt tagmondat, mondat, mondatrész, szó előtt.>
A. <Tagmondatok, mondatok kapcsolására.>
I. <Megszorító, korlátozó szembeállításban.>
1. <Olyan mondat bevezetésére, amely az előző mondatban foglaltak érvényességét korlátozza, megszorítja, amely rendsz. a szándék megvalósításának akadályát tartalmazza:> azonban, csakhogy. Megtenném, de nem szabad v. nem lehet. Tovább is szidták volna, de hirtelen betoppant, s erre mindnyájan elhallgattak. –11 <Indulatszóval nyomósítva, gyakran önálló mondat bevezetésére.> Izidórához? Hát igen, bizony! Ohó, de ez nem ment ám oly hamar. (Vajda János) || a. <Megkezdett cselekvés elakadásának v. a befejezését akadályozó mozzanatnak bevezetésére, néha nyomósító szóval kapcsolatban:> azonban, csakhogy. Elindultak, de nem érkeztek meg, mert … Elindultak, de a hófúvás miatt nem juthattak tovább a falu határánál. Hamar a nagy sáncot megrohanni kezdi, Három ép ágyuját a kapunak szegzi: Bezuhan a kapu az első lövésre, De bezzeg nincs ember, aki álljon résre. (Arany János) || b. <Kellemetlen hatásról szóló ellenvetés bevezetésére; gyakran indulatszóval nyomósítva.> Mostohának ugyan átka kicsit tenne: Jaj de az apjának is van része benne! (Arany János)
2. <Olyan mondat bevezetésére, amely az előző mondat alapján következtethető, ill. várt következménytől, eseménytől különböző megállapítást tartalmaz:> (bár mást várnánk,) azonban. Előre figyelmeztettek (ugyan), hogy ettől az embertől semmi jót nem várhatok, de nem hittem v. de megfeledkeztem róla. Kérdi Csóri, mi baj? de senki se felel. (Arany János) A vezér büntet, de foganatja kétes, | Mikor ily nagy vádlott: „Mindenki”, a vétkes. (Arany János) –21 <Nem várt meglepő esemény, helyzet bevezetésére.> Fölmén [a pap] a pincéből a házba, De ott fönn senkit nem talál. (Petőfi Sándor) –22 (ritka) <Hasonló helyzetben, a pedig kötőszóval együtt:> azonban, pedig. Olyasmit szalasztott ki a száján, amit nem volt jó meghallani Halmos-Csengerinének, de pedig meghallotta. (Bársony István) –23 <Indulatszóval nyomósítva, gyakran önálló mondat bevezetésére.> Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény,… | De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. (Ady Endre) || a. <Megengedő értelmű negatív közlés után következő pozitív állítás bevezetésére:> azonban. Igaz, hogy Anikó első örömében | Feledé, sok szó közt, amit akart épen: | De másnap-olyankor csakugyan megmondta. (Arany János) || b. <Elismerést tartalmazó mondatban:> azonban. Kompolti Adorján | … kiválik a rendből, előre ugorván; | Toldi nem oly hetykén mozdúl neki ellent: Látszik, elég bátor, de vigyáz amellett. (Arany János) || c. <Fokozást korlátozó, csökkentő mondat bevezetésére:> azonban. Termete még oly büszke sugár, mint lelke sugár volt Boldog napjaiban, de szemének lángja kiégett. (Vörösmarty Mihály) || d. <Tagadások szembeállításában:> azonban. Nem hívom az órát [= a halál óráját], de jöttét sem rettegem. (Kölcsey Ferenc) || e. <Megengedő értelmű mondat után, nyomatékos tagadás bevezetésére:> azonban, mégsem. Jól tudom, ő király, én pedig egy féreg: De kérni kegyelmet tőle sosem kérek. (Arany János) –e1* <Vonatkozó névmással, vonatkozó határozószóval kapcsolt mellékmondat bevezetésére.> Ami elég szép volt ugyan, de amit neki mégsem kellett volna meghallgatni … (Jókai Mór)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. <Nehézségek, akadályok részletezése után, nem várt esemény, folyamat bevezetésére:> azonban, mégis. Földön a magyar és földben a költő, | dühödt markába rögöket szorít, | melléről égre libbent föl a felhő, | de tovább vívja forradalmait. (József Attila) || a. <Megengedő értelmű mondat után, ellenvetést tartalmazó állító mondat nyomósító bevezetésére:> azonban, mégis. Bár sok dolgom van, de szakítok időt a te számodra. Ha rableány volt is [Thámár], de sokkal nemesebb természet volt benne, mintsem Belizában, noha fejedelemasszony volt. (Mikes Kelemen) || b. <Megengedő értelmű mondat után, ellenvetést tartalmazó tagadó mondat bevezetésére:> azonban, mégsem. Bár a nemzet, a haza maga sok részről megtámadva van, és sok egyes szerencsétlenséget lesz kéntelen szenvedni, de igazságos ügyünk végdiadala nem kétséges előttem. (Kossuth Lajos)
4. <Tiltást tartalmazó mondat után következő s a tilalom megszegését kifejező mondat bevezetésére:> De (mégis): mégis. Megtiltottam neki, hogy ide (ne) jöjjön, de (mégis) megjelent.
5. <Felszólítást, kérést, parancsot, kötelességet kifejező mondat után következő s annak eredménytelenségét, nem teljesítését tartalmazó mondat bevezetésére:> De nem, de mégse(m): mégsem, mégse. Megparancsoltam neki, hogy idejében itt legyen, de nem jött el.
II. <Ellentét, főleg részleges ellentét kifejezésében.>
1. <Ellentétes mozzanatot tartalmazó állítások, ill. ilyen állítás és tagadás közt:> azonban. Könnyű elesni, de nehéz fölkelni. Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot. Még eddig egy kevésre becsűltelek, | de most idétlen rémítésedért megvetlek. (Katona József) Tisztjeink … jó ügyvédek és szolgabírák lehettek, de katonáknak bizony igen rosszak. (Kossuth Lajos) Ő [Barlavit vajda] szeretett uralkodni, de ezek [= alattvalói] nem szerettek szolgálni. (Jókai Mór)
2. <Állító alakú eldöntendő kérdést követő tiltás bevezetésére.> Társaimat kérded, de ne kérdezd őket, alusznak, Ott, honnan többé nem fognak kelni csatára. (Vörösmarty Mihály)
III. <Fokozás, nyomósítás bevezetésére.>
1. <Más tárgyra, más körülményre vonatkoztatott, fokozást tartalmazó állítás bevezetésére:> azonban, hanem. Mindenütt jó, de legjobb otthon. [Szécsi Máriának] Fényes volt páncéla, sisakja, szablyája, De legfényesebb volt szeme két gyémántja. (Petőfi Sándor) –11 <Hasonló helyzetben, kihagyásos mondatban.> Szeretem én a madárkát, de még jobban a leánykát. (Czuczor Gergely) Az édes álom… félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól, | Jobban a nádasnak csörtető vadától, | Félt az üldözőknek távoli zajától, | De legis-legjobban Toldi nagy bajától. (Arany János) || a. (ritka) <Megengedő értelmű mondat utáni fokozás bevezetésére.> Szép ugyan az arca, de még szebb a ruhája.
2. <Párbeszédben, fokozó értelmű megerősítés bevezetésére.> [Sokan voltak?] – De (még) mennyien! [Ez az ember mindenkihez kedves. Szeretik is.] – De mennyire! De még ® hogy! || a. <Párbeszédben, elbeszélésben, eldöntendő kérdésre adott nyomatékos felelet, állítás v. állító értelmű kérdés bevezetésére:> [Eljöttök?] – De mennyire! Akartok-e részt kapni a veres köpenyegből? – De hogyne akartak volna? (Jókai Mór)
3. <Nyomósítás bevezetésére, gyak. párbeszédben, kihagyásos mondatban.> Gyere el hozzánk! De (igazán) elgyere ám! || a. <Párbeszédben, tiltás után, fenyegető árnyalatú tiltás bevezetésére.> [Aztán ne maradj oda sokáig.] – De ne ám! || b. (népies) <Párbeszédben, fokozásszerű megerősítés bevezetésére.> Én nem hallottam. – De még én sem. (Vas Gereben) || c. <Ígéret, fenyegetés beváltásának nyomatékos kijelentését bevezető szóként:> és, bizony. Majd megmutatom, hogyan kell káplárosan vágni. De meg is mutatta. (Vas Gereben) || d. (bizalmas) <Párbeszédben, eldöntendő kérdésre adott nyomatékos felelet bevezetésére:> bizony. [Kaptál valamit a neved napjára?] – De kaptam ám! Nem engedett? – De nem ám! (Vas Gereben)
4. <Páros használatban, tiltás után következő, fokozásszerűen megfogalmazott felszólítás bevezetésére:> (régies) ne …, de sőt … : ne …, hanem inkább … Ne hagyjátok magatokat elcsábíttatni, de sőt fogjátok meg és adjátok fel azokat, kik bujtogatni, lázítani akarnak. (Kossuth Lajos)
IV. <Érzelmileg színezett ellenvetés kifejezésében.>
1. <Párbeszédben, érzelmileg színezett, nyomatékos ellenvetés bevezetésére, a dehogy kötőszóéhoz hasonló értékben; az ellenvetést állító alakú tagadó értelmű mondat v. tagadó alakú állító értelmű mondat fejezi ki.> Ezt még a kis kassza is kiadja. – De ördög anyját adja! (Jókai Mór) Tehetünk mi arról, ha nem kapunk bele [= a szegények házába] való szegényt a városban? – De ördög anyját nem kaptok! (Jókai Mór)
2. <Párbeszédben, találgatásszerű ellenvetés bevezetésére, néha no indulatszóval.> Drága most ott nagyon [a fa] … – De csak megmondták az utolsó árát? (Vas Gereben) De csak van esze annak az ángliusnak? (Vas Gereben)
3. <Vmely meglepő észlelethez, közléshez kapcsolódó töprengés bevezetésére.> Végső rendelkezést tennék: de hát minek? (Arany János) Hát egy ötméternyi magas sziklapárkányon látom az én iszákomat s a rárakott szerszámaimat mind. De hát hogy mentek ezek oda fel? (Jókai Mór) || a. <Nem értett v. nehezen érthető előzményre vonatkoztatva.> S a csap nem jött, és a pap morgott: „De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba marad az a | Csokonai Vitéz Mihály?” (Petőfi Sándor)
4. <Megengedés után, kételkedés bevezetésére:> azonban, mégis. Amint nyerek: … Kontóm szépen lekvittelem … Ugy ám, de hát ha nem nyerünk? (Petőfi Sándor) || a. <Megszorítást, ellenvetést, kételkedést tartalmazó kérdés bevezetésére.> Eleintén vad örömmel gyönyörködtem diadalomon – de mit érhet az? (Kazinczy Ferenc) Ez a világ egy nagy rosz motóla … Jár, de hogy jár? jaj biz össze-vissza … (Tompa Mihály) Aranyhaju két szép gyermek; De mit ér a szép aranyhaj … (Gyulai Pál)
5. <A beszélő vigasztaló szavainak bevezetésére, gyakran önmagához szólva:> De … v. no de … Megint nem sikerült a dolog. No de majd csak sikerül egyszer. Ha nem nyerünk: isten veled, Jó téli öltöny! – de se baj, Megszoktam már a hideget. (Petőfi Sándor) Tegnap ettem utoljára, Az igaz hogy keveset, No de se baj, van elég, ki Én helyettem is evett. (Petőfi Sándor)
6. <Főleg nem teljesített feltételes ígérettel kapcsolatban, a tkp-i ellenvetés elhallgatásával, a teljesített feltételt tartalmazó mondat bevezetésére, gyakran a megütközés mozzanatával.> Azt ígérte, hogy felhív telefonon, ha megadom a számomat, de (hiszen) én már megadtam.
7. <Kínálás udvarias visszautasításában.> Köszönöm, de nem élek vele v. nem dohányzom, nem iszom.
V. <A kötőszó és az ellenvetés közt szünetet tartva, esetleg közbevetett mondattal megszakítva az összefüggést v. a másik beszélő közbevágásával elvágva a folytatást.> Való, hogy nincs [aranyam], az Isten látja azt, | De – … Semmi dék [= de-vel kezdett kifogások]! (Vörösmarty Mihály) György pedig felele: „oh, uram királyom! | Nekem az kiváltkép szégyenem és gyászom, De, –” (s nagyot sohajtott erre az egy dé-re), „Érdemetlen volna [öcsém] királyom kegyére.” (Arany János) Kimondta édes suttogással … szemlesütve: szeretlek, de … (Mikszáth Kálmán)
VI. <Más gondolatra, más tárgykörre való áttérésben.>
1. <Hosszabb részletezés után v. vmely közlés után, más beszédtárgyra, más dologra áttérve, a szót másra terelő használatban, önálló mondat élén:> hanem. Üres most a halászkunyhó és a csőszház, Csendesek a tanyák, a jószág bent szénáz … De még a csárdák is ugyan csak hallgatnak … (Petőfi Sándor) || a. <Hasonló helyzetben, figyelmeztetés bevezetésére.> Várjon …, mert azonnal itt termek. De, kedvesem, vigyázzon magára, ezen ifjak nem úgy mentek el, mint más ember szokott. (Vörösmarty Mihály)
2. (népies) <Elbeszélésben, idézet bevezetésére:> hanem. Azt hiszem, mikor egyet beeresztek, hogy de ez nem jő ki szárazon. (Vas Gereben) Ferenc … megvallotta, hogy de most már igazán és komolyan megéhezett. (Jókai Mór) || a. <Megengedő értelmű előzményekre vonatkoztatva, a beszédhelyzetre támaszkodó használatban, idézetben.> Ez az én fiam is egyre biztatott, hogy de csak menjünk. (Ágai Adolf)
3. <Odaértett előzményekre vonatkoztatva, érzelmileg színezett mondatban, gyakran nyomósító értékkel:> hanem. De már erre iszunk egyet! –31 <A beszédhelyzetre támaszkodó használatban, idézetben.> Azt mondá Dúló Pál kapitány uram, felkelvén az asztaltól, hogy „de már magam is kimegyek közéjük, s elhozok egynehány német parókát.” (Jókai Mór)
4. <Hosszabb kitérés után, a további részletezést megszakító, a tárgyra visszatérést előkészítő mondat v. új gondolati egység első mondatának bevezetésére:> hanem. De elég ebből ennyi. De térjünk vissza a tárgyra. Mit akar [Lajos kirány], nem mondta, | Csak, hogy egész hada másnap ebéd tájon | Körül a domb mellett négyszögbe felálljon. | De mi meg amellett Toldit se felejtsük, | Süveges kunyhóját még ma útba ejtsük. (Arany János)
B. (bizalmas) <Egyszavas mondatként, az ellentétet, ellenvetést tartalmazó mondat elhagyásával, a dehogynem szóhoz hasonló értékkel; kevésbé nyomatékos feleletként.> [Nem hallod?] – De [= de hallom]. [Nem jössz el?] – De.
C. <Mondatrészek, szavak szembeállítására, kapcsolására.>
1. <Egyszerű szembeállításban, fokozás nélkül, állítmányok, jelzők, hátra vetett jelzők szembeállításában:> azonban. Kicsiny a bors, de erős. Szégyen a futás, de hasznos. Lángoló, de tárgyat nem lelt indúlatok … (Kölcsey Ferenc) Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú, Egy sovárgó méla gyermek, Kék szemű, de szöghajú. (Arany János)
2. <Páros használatban; ellentétes fogalmak kizáró szembeállításában:> nem …, de … : nem …, hanem … Erőnket nem szétszaggatni, kevesbíteni, de összpontosítani, gyarapítani kell, hogy galád elleninkre egy elhatározó csapást sujthassunk. (Kossuth Lajos)
3. <Fokozó szembeállításban; is kötőszóval kapcsolt fokozás bevezetésére:> hanem (az említetteken kívül) … is. Zsákszámra állt nála húszas, tallér, de még az arany is. (Vas Gereben) Jaj, hogyha téged más pótolna Egyetlen egyszer, Te, de meg én is, be megjárnók Ily szerelemmel. (Ady Endre)
4. <Határozó toldásszerű, magyarázatszerű nyomósításában.> Ezen aztán úgy kacagtunk, de olyan boldogan … (Móricz Zsigmond) A segédek meg a cselédek szakadatlanul, de egész nap, tele marokkal morzsolták [a főtt kukoricát]. (Móricz Zsigmond)
5. (népies) <Toldásként közölt nyomatékos v. nyomósító határozó bevezetésére:> mégpedig. Ők pedig engem néztek, de hogy! Őnagysága óhajtana az urakkal beszélni, de mindjárt. (Vas Gereben) Nevetett az öregasszony, de úgy, hogy vastag teste zihált belé. (Justh Zsigmond)
6. (népies) <Hátravetett jelző nyomósítására:> mégpedig (nem akármilyen, nem akármennyi, hanem..). Szamár vagy te, de nagy! Lámpa is van, de még milyen szép! Gazdaságom van, de nem sok, S van adósságom, de sok. (Petőfi Sándor) Ha pedig az idő lejárt, Obsitot kapsz, de mekkorát. (Petőfi Sándor) Sovány ugarnak trágya kell, de sok. (Arany János) Az ember nem beszélhetett miatta, mert fülei vannak, de jók. (Jókai Mór) || a. <Hasonló helyzetben, fenyegető toldás bevezetésére.> No, majd adok törvényt, de keserűt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
7. (népies) <Fokozó, nyomósító ismétlés bevezetésére.> Hányszor, de hányszor mondtam neki, hogy … Mindent, de mindent elfelejtett. Nagyon, de nagyon szeretem. Senki, de senki nem volt ott. Soha, de soha nem gondoltam volna. Hejh … nekem annyi atyámfia volt, de annyi, mint most pénzem van. (Jókai Mór) Úgy fájt, de úgy fájt a szíve, hogy azt ki sem lehet mondani. (Mikszáth Kálmán) Kérlek ne kérdezz semmit, de semmit. (Gárdonyi Géza) Mindent eldugni, mindent, de mindent! (Móricz Zsigmond)
8. <Páros használatban, tagadó szerkezet után következő, fokozást is tartalmazó állítószerkezet bevezetésére:> nemcsak …, de … is: nemcsak …, hanem (s ez még többet jelent) … is. Minékünk pedig magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de a megmaradásunk is abban vagyon … (Zrínyi Miklós) Hogy is tudnék futni mostan, | Mikor a fejem tele van; Nem csak fejem, de szívem is. (Petőfi Sándor) Ez a pénz tied valamennyi, nem csak ez, de több is. (Arany János)
II. (főnévként) dét v. de-t [e]m dék v. de-k [e] (főleg irodalmi nyelvben)
<Ezzel a szóval helyettesített, ill. bevezetett ellenvetés, ellentétes érv.> De … ah! e de-t miként tudjam … megmagyarázni. (Kemény Zsigmond) Néha egy-egy tanács indul egész hévvel, De maga a szóló megakasztja dé-vel. | „Hátha bizony … jaj de! – Tudod-é mit? … áh de!” (Arany János)
III. (határozószó-szerűen) (népies)
<Tagadó mondatban, kis értéket, kis mennyiséget jelentő kifejezés előtt, a lefokozás nyomósítására, csak szóval v. még csak szókkal együtt:> De … se(m): bár a szóban forgó érték, mennyiség nagyon kevés, mégsem; … se(m). Nem adott de csak egy árva fillért se. A legszebb lelkesedés de egy verebet sem bír fogni. (Széchenyi István) Senki sem ígér de csak egy rézgarast se a száz forintra. (Jókai Mór) Feles számú muskétások és lovasok állnak készen, a füzestől jól megvédve; míg a közeledőt de még csak egy bokor sem takarja. (Jókai Mór)
