dárdás
dárdás melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. (történettudomány) Dárdával felfegyverzett <személy>. Dárdás harcos. Dárdás társaival szorosan bekeríti Laborcánt. (Vörösmarty Mihály)
2. (növénytan) Olyan <levél>, amely a nyelénél jobbra és balra csúcsosan kiszélesedik, majd elhegyesedik.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) Dárdával felfegyverzett harcos. A dárdások harcra indultak. Menj, vedd magadhoz a dárdásokat, Hölgyemmel és fiammal menni fogsz. (Vörösmarty Mihály)
2. (történettudomány) Dárdahordozó. Hol az öreg Bence, Toldi vén dárdása? (Arany János)
3. (elavult) <Református kollégiumokban> az a szegény diák, aki tanulótársainak v. nagyobb diákoknak tett szolgálataiért ingyenes ellátásban részesült. A cantus praeses [= az énekkart vezető nagy diák] … rárivallt dárdására, hogy ha ki mer jőni a kemencelyukból, mindjárt hátul köti a sarkát. (Jókai Mór) || a. (elavult) Bentlakó, alsóbb osztályba járó diák <régebben egyes református kollégiumokban>. E célra [= a halottak fölötti virrasztásra] szolgáltak a kis diákok, műnyelven „dárdás”-ok, akik egész éjjel a halottas szobában gyászénekeket énekeltek. (Jókai Mór)
dárdási.
