darál
darál ige -t, -jon
1. tárgyas <Vki géppel v. gép szilárd testnek nagyobb darabjait v. szemes termést> folyamatosan darává v. dara nagyságú szemekből álló halmazzá őröl. Kávét darál; ® öregre darál vmit; a gép kukoricát, mákot darál. Az ércet, sót géppel darálják. Szappant főztek, árpát daráltak, … a szolgálók danolva szőttek-fontak. (Kaffka Margit) || a. tárgyas <Húst v. ahhoz hasonló anyagot> géppel folyamatosan apró részecskékre vág, aprít. Kolbászba való húst darál. Nem eléggé apróra darálta a gép a húst. || b. Szőlőt darál: a szőlőfürtöket darálóval (II. 1) összezúzza. || c. (tárgy nélkül) Az új gép jól darál. Ha te is segítesz drálni, hamarább meg lesz őrölve a kukorica. (Jókai Mór)
2. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmit, rendsz. megtanult szöveget> az értelemmel nem törődve, gyorsan, egyhangúan (fel)mond, hadar. Darálja a leckét, a verset. Csak darálja a mondókáját. Órákon át görcsösen és vakon, | daráltam imáimat. (Szabó Lőrinc) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, rosszalló) Kevéssé tagoltan és igen gyorsan, alig érthetően beszél. Úgy darál, hogy alig lehet érteni. Egyre darál, egyre fecseg szájuk. (Arany János) A csevegő szájacska egyre darált. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. malom.
Igekötős igék: eldarál; kidarál; ledarál; megdarál; összedarál.
darálatlan; darálgat; darálható; daráltat.
