darabont
darabont főnév -ot, -ja
1. (történettudomány) Gyalogos katona.
2. (régies) Fegyveres őr, hajdú. Két darabont … meg akará állítani a szemközt talált éjjeli járkálót. (Jókai Mór)
3. (történettudomány, gúnyos) <A XX. század elején> karhatalmi fellépésre jogosított képviselőházi teremőr.
4. (történettudomány, gúnyos) A parlamenti pártok ellenében kinevezett Fejérváry-kormány (1905–06) tagja, ill. híve, hivatalnoka, közege.
5. jelzői használat(ban) (történettudomány) Darabont testőrség: <az osztrák–magyar monarchiában> az uralkodó testőrségének egyik alakulata.
Szóösszetétel(ek): darabontkormány; darabontkorszak.
darabonti; darabontság.
