darabol
darabol ige -t, -jon
1. tárgyas Azzal foglalkozik, hogy vmit késsel v. ollóval darabokra vág, metél, nyír. Húst, sültet darabol. Ollóval darabolja a papírt. A fejedelmek asztalinál az ételmetélők … darabolják, osztogatják egyebeknek a szép étkeket, de magok semmit sem esznek. (Pázmány Péter) || a. (tárgy nélkül) (műszaki nyelv) <Drótot, lemezt, rudat stb.> vágóeszközzel v. géppel több részre vág. Géppel, késsel darabol. || b. tárgyas (bányászat) <Követ, szenet> géppel v. megfelelő szerszámmal darabokra szétszúz. A diószenet darabolják.
2. (tárgy nélkül) (tájszó) Nagyjából végez, felületesen csinál vmit. Nem kapál rendesen, csak darabol.
Igekötős igék: eldarabol; feldarabol; összedarabol; széjjeldarabol; szétdarabol.
darabolás; darabolgat; daraboló; darabolt; daraboltat.
