dangubál
dangubál tárgyatlan ige -t, -jon (tájszó)
1. Álldogál, dologtalanul lebzsel, lopja a napot. Fölment az emeletre, ott kuncsorgott, dangubált vagy elbújt valami alkalmas helyre. (Mikszáth Kálmán)
2. Vesztegel, várakozik vmire.
dangubálás; dangubáló.