dán
dán főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. A dánok: tömegében Dániában, a Jütland-félszigeten és a környező szigeteken lakó, az északi germán nyelvek egyikét beszélő nép. A dánok története. || a. Ehhez a néphez tartozó személy, főleg férfi. Beszéltem egy dánnal. Idézlek, Hamlet, | Király, atyám, fejedelmi dán. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Ennek a népnek a nyelve: dánból fordított regény.
II. melléknév -ul
1. A dánok közé tartozó <személy>; dánokból álló <csoport>. Dán férfi, munkás, paraszt; a dán ifjúság, nép. Imrus a hóna alá csapta Hamlet-et és a dán királyfi nyomait követve, megindult vele egyenest a temető felé. (Babits Mihály) || a. A dánok államát, nemzetét képviselő. A dán követ; a dán követség; dán küldöttség.
2. A dánokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., náluk szokásos. Dán nyelv; dán viselet.
3. A dánok által történeti életük folyamán létrehozott. Dán ipar, irodalom, szövetkezetek.
4. A dánok hazájával kapcs., ahhoz tartozó. Dán szigetek, tengerpart.
5. Dánul: dán nyelven.
dános; dánság.
