dal
dal főnév -t, -ok, -a
1. (irodalomtudomány) Egyszerű érzést, hangulatot könnyed, rendsz. énekelhető formában kifejező, a nép ajkán keletkezett vagy költő tollából való, rövid lírai költemény. ® Anakreoni dal; harci, mozgalmi, szerelmi dal; Petófi dalai; a dal ritmusa, szerkezete. Gyűl s borong az érzelem … Fellegként, mely nyári napra jő; Felderűl a gondolat fáklyája, S mint szivárvány, a dal áll elő. (Kölcsey Ferenc) Nem is tudom, az életnek zsongását Hallottam-é, vagy szűmben dal terem. (Madách Imre) || a. Hősdal. Szomorú dalt vere Zángó kobzán, | Keve, Béla gyászát, Kadosát felhozván; Sírt vele minden hős. (Arany János) || b. Munkadal. A nehéz munkát hogy megédesítsék: Zengnek meleg dalok; Feltörik a tenyér, de a szív édesen Mulat s elandalog. (Tompa Mihály) A kötelet húzó munkások valami tót dal ütemeire egyet-egyet rántottak a kötélen. (Mikszáth Kálmán) || c. Altatódal. Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón [= volna] tele. (Petőfi Sándor) || d. (költői) Új, az emberiség haladását segítő eszme, gondolat, ill. ennek költői kifejezése. Dalom Viharodnak előjele, forradalom! (Petőfi Sándor) Oh, hallom, hallom, a jövő dalát … (Madách Imre) Szabad-e Dévénynél betörnöm | Uj időknek új dalaival? (Ady Endre) || e. (költői) Általában költői alkotás. Dalod [= a Toldi], mint a puszták harangja, egyszerű. (Petőfi Sándor) Letészem a lantot. Nyugodjék. | Tőlem ne várjon senki dalt. (Arany János) Dalt érdemelt, mert költő, Könnyet, mert szeretett. (Eötvös József) Nem az énekes szüli a dalt: | a dal szüli énekesét. (Babits Mihály)
2. (zene) Műdal. Az énekesnő dalokat és áriákat adott elő. || a. (ritka) Népdal. A magyar nép dalai. || b. (irodalmi nyelvben) Általában zenei alkotás v. annak egy részlete. Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja. (Vörösmarty Mihály) Egy dalt dudorászott valamelyik operából. (Tolnai Lajos)
3. Az a dallam, amelyre a dalt éneklik. Eldúdolja, elfütyüli, (hangszeren) eljátssza a dalt. Valami édes székely dalt dudorásztak. (Tolnai Lajos)
4. (választékos) Dalolás (beleértve gyak. azt is, amit dalolnak). Felcsendül, felharsan, hangzik, szól, zeng a dal; dalra ® gyújt; dalra hát! Dalra kap, kel; dalt ® mond. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott. (Berzsenyi Dániel) Detre is ott vígad – négyen egy asztalnál, Lélekadó bornál, szivemelő dalnál. (Arany János) Hangos lett már az egész hegy a szüretelők dalától. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Madárdal. A csalogány, a pacsirta dala. Kis pacsirta is szánt | … fényes levegőben: Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban. (Arany János) || b. (költői) Ritmikusan ismétlődő hangok sora. Az esteli csöndben | az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. dalcsokor; dalestély; dalforrás; dalféle; dalfüzet; dalgyűjtő; dalköltés; dalköltészet; dalköltő; dalstílus; dalszerető; daltermő; daltöredék; dalünnep; 2. altatódal; bordal; bölcsődal; csatadal; gúnydal; gyászdal; gyermekdal; hattyúdal; helyzetdal; hősdal; kardal; katonadal; madárdal; munkadal; műdal; nászdal; népdal; pacsirtadal; párdal; parasztdal; pórdal; táncdal; tömegdal.
