dákos
dákos főnév -t, -ok, -a (történettudomány)
Három- v. négyélű, vékony pengéjű, hosszú szúrófegyver. Ott volt jobb keze ügyében a dákos. Az az öt láb hosszú, háromélű fegyver, aminek „páncéltörő” a neve. (Jókai Mór) A dákosával, a páncéltörő pengéjével … hasba szúrta Diteriket. (Herczeg Ferenc) || a. (elavult) Keskeny pengéjű, hosszú tőr, melyet botba rejtve hordtak; stilét.
dákoska; dákosos.
