dacos

Teljes szövegű keresés

dacos melléknév -an, -abb
Olyan <személy, főleg gyermek>, aki más kérésének, parancsának rendsz. ilyen természete miatt makacsul, nyakasan ellenszegül; önfejű, akaratos, makrancos. Dacos kölyök. Ne légy olyan dacos! || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Dacos természete van.  Oh te dacos, bús szív, mely halni akarnál … (Arany János) Ki kellene fizetni, elébe dobni mindent egy dacos és büszke mozdulattal. (Kaffka Margit) A sír mélyéből, büszke, dacos arc, | Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? (Tóth Árpád)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT