dacol

Teljes szövegű keresés

dacol tárgyatlan ige -t, -jon
1. Makacsul, nyakasan és rendsz. hosszabb időn át ellenszegül vkinek, szembeszáll vkivel, vmivel. Dacol az erőszakkal; még szüleivel is dacolt.  Dacolnék új, szép daccal, ám kevély Szájam körül már gyáva gödröt ás … Valami ősi meghunyászkodás. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vki, vmi az elpusztítására törő erő ellenére is megmarad, és megőrzi sajátos jellegét. Eszméi dacolnak az idővel.  Az a vér szolgavérré soha sem fajulhatott; mai napig is dacol a zsarnoksággal. (Arany János)
2. (választékos) <Vmely nehézséggel> nem törődik; könnyen vesz, fel sem vesz vmit, fittyet hány rá. Dacol esővel, szélviharral.  Nelli … dacolt a kényelmetlen éjszakai úttal, melyet még egy átszállás is komplikált. (Babits Mihály)
dacoló.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT