dac

Teljes szövegű keresés

dac főnév -ot, -a (többes számban ritka)
Többnyire sértődöttségből eredő, makacs ellenszegülés; alkalomszerűleg megnyilatkozó önfejűség, csökönyösség, nyakasság. Kihívó, konok dac; csupa v. merő dacból; ezt dacból tette.  Maró vádjához a bősz dac is ott van. (Arany János) Dac támadt fel benne: ha ő az utolsó, legyen a legutolsó. (Móricz Zsigmond) Enyhül a | lélek vert daca, fojtó bánata. (Szabó Lőrinc)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT