csúnya
csúnya [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév csúnyán v. (népies) csúnyául, csúnyább
1. <Külseje, formája, megjelenése miatt> nem tetsző, nem szép <ember, állat>; kisebb mértékben csúf. Csúnya állat, asszony, ember, gyerek, madár. Szegény leány igen csúnya, nem tud férjet találni. Szóláshasonlat(ok): csúnya, mint a sötét ® éjszaka; csúnya, mint az ® ördög. || a. <Aránytalansága, formátlansága, öregsége miatt v. más okból> a szemnek nem tetsző, a szépérzéket bántó <testrész>. Csúnya arc, csúnya vonások; csúnya a keze, a feje, a lába, a szája. || b. <Külseje, formátlansága, elhanyagoltsága, ízléstelensége, dísztelensége miatt v. más okból> a szépérzéket sértő, nem tetsző <tárgy>. Csúnya bútor, épület, ház, lakás, ruha, utca, város. || c. <Hallási érzékleteink alapján> kellemetlen, visszatetsző benyomást keltő. Csúnya dal, dallam, hang. Ez nem zene, hanem csak csúnya csörömpölés. A kutyák azonban nyíttak és szűköltek, Csúnya üvöltéssel az ajtóig jöttek. (Arany János) Micsoda csúnya lárma az! kiálta kidugva fejét az ablakon. (Jókai Mór) || d. <Lefolyása, hatása, következményei révén> a szokottnál nagyobb mértékű, veszélyesebb v. visszataszítóbb. Csúnya betegség, daganat, folt, seb; csúnya verekedés; csúnya széklet: rendellenes, valamilyen betegségre mutató sz. || e. (tréfás) Vminek a csúnyábbik vége: vminek, rendsz. botnak az a vége, amellyel ütni szoktak. E zászlót ne kérd tőlem, mert ha közelebb jössz hozzám, ugyan az oldaladba rontom a csúnyábbik végét. (Jókai Mór)
2. <Az erkölcs, az illem, a becsületérzés, a szokás szempontjából> visszatetszést, megütközést keltő. Csúnya viselkedés; csúnya mesterség az ilyesmi; csúnya jelenetnek volt tanúja. Csúnya dolog volt tőle, hogy barátját cserbenhagyta. Csúnyán viselkedett velem szemben. Most veszem észre, hohó! mind amit mondtam, hazugság, Csúnya hazugság volt. (Petőfi Sándor) Kezdjük elől, csunya volt a játék. (Arany János) Csúnya hajszák Miatt gyűrött orcám úgy símogasd meg, Mint régen egy lány. (Tóth Árpád) || a. <Kül. a nemi erkölcs szempontjából> sértő, bántó, trágár, illetlen <szó, megnyilatkozás>. Csúnya káromkodás; csúnya szavak; csúnya szájú: olyan <személy>, aki illetlen, trágár szavakat (gyakran) használ. Egyszer jön a nagy cseh Buda vára felől … Káromkodik csúnyán, a magyart böcsmérli. (Arany János) Ez nap … nekem is szabad a nagylányokat megijeszteni, rájok visítani és csúnya szavakat kiabálni. (Móricz Zsigmond) || b. <Erkölcsi szempontból v. más okból> megvetést, utálatot érdemlő <személy>. Csúnya egy alak, szóba se állnék vele. Csúnya ember volt, mindenkinek ártott egész életében. Ráparancsolt az inasára, hogy ezt a csúnya férget be ne bocsássa többet az ajtón. (Jókai Mór) || c. <Formájában> gyatra, bántó, szégyenletes, dicstelen <megnyilatkozás, jelenség>. Csúnya felelet; csúnya vereség. Csúnya véget ért. Nem óhajtotta ily csúnya halálát Az olasz levente. (Arany János) Márciusi Nap, nagy a te verésed | … De akard végre, hogy mi is akarjunk, De akard végre, hogy csúnyán ne haljunk. (Ady Endre)
3. Kellemetlenséget, elégedetlenséget okozó, megütközést, visszatetszést keltő. Csúnya élet; csúnya világ. Csúnya utunk volt tegnap. || a. <A napfény hiánya, eső, hideg miatt v. más okból> kellemetlen, barátságtalan <időjárás, légköri jelenség>. Csúnya idő; csúnya köd van; csúnya szél fúj. Csúnya felhők gomolyognak az égen. Künn csúnya, zivataros idő berzenkedik. (Eötvös Károly) Csúnya zivatar nyargalt végig a városon, bömbölt a szél, rázta a házat. (Kosztolányi Dezső)
4. (bizalmas) <Fokozó szóként:> igen nagy fokú, mértékű, erejű. Csúnya pofont kent le neki. Csúnya egy gólt lőtt. || a. (bizalmas) Csúnyán, csúnyául: rendsz. kárt, szégyent hozva vkire, nagyon alaposan. Csúnyán helybenhagyták, megtréfálták, elbántak vele; csúnyául becsapta őket. És vezette hadát a kunokra, S ráncba szedte őket nagy csunyául. (Petőfi Sándor) A kutyák azonban rátámadtak csúnyán. (Arany János) A két magyar katona csúnyán össze volt szabdalva; az egyiknek letakarták a fejét kendővel. (Gárdonyi Géza) || b. (bizalmas) Csúnyán, csúnyául: kellemetlenül, kelletlenül, kedvetlenül. Csúnyán, barátságtalanul fogadták. Csúnyául éreztem magamat. Kezdtem a vállaimat vonogatni, s szíttam a fogamat, mintha az fájna. (Jókai Mór) || c. (bizalmas) Csúnyán, csúnyául: haragosan, mérgesen. Csúnyán meresztgette rá a szemét. Csúnyául lehordták, amiért szólni mert. Haragos szemekkel csúnyán nézett rája. (Arany János)
5. (bizalmas, kedveskedő v. tréfás) <Kedveskedő, enyelgő megrovásként:> helytelen viselkedésű, haszontalan, gonosz. Maga csúnya ember! Te csúnya gyerek!
II. főnév csúnyát, csúnyája
1. (gyak. tréfás) Csúnya (1, 5) személy. A kis csúnya meghúzódott a háttérben. Maga csúnya! || a. (ritka) Csúnya (1b) dolog. Jaj, minden oly szép, még a csúnya is, | a fájdalom, a koldus gúnya is. (Kosztolányi Dezső)
2. Illetlen dolog, beszéd. Csúnyákat mond. Ne beszélj ilyen csúnyákat!
