csónak
csónak főnév -ot, -ja, (régies, népies v. finomkodó) csolnak
1. Evezővel, vitorlával v. motorral hajtott, fedélzet nélküli, rendsz. éles fenekűre épített, kisebb vízi jármű; kisebb helyi vízi forgalom lebonyolítására, halászásra, sportolásra stb. használják. Evezős, vitorlás csónak; a csónak felborul; csónakba ül; kiköti a csónakot; csónakkal v. csónakon kel át. Ülök csolnakomban Habzó vizen. (Kölcsey Ferenc) Holdvilágos éjben Szilaj Pista | Csónakát a partról eloldozta. (Petőfi Sándor) Holt tengeren szomorú csolnak Sötétlik. (Ady Endre) Pattog a fény a parti csónakok | fenekén. (Radnóti Miklós)
2. (repülés) A léggömb, léghajó kosara, melyben a személyzet és az utasok ülnek.
3. (növénytan) <Pillangós növényen> a virág legalsó sziromlevele.
4. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Túlságosan nagy, idomtalan s gyak. viseltes cipő.
5. (vegyi ipar) Porcelánból, üvegből, kvarcból v. fémből készült hosszúkás edényke, melyben különféle szerves anyagokat égetnek.
Szóösszetétel(ek): 1. csónakdíj; csónakfelvonulás; csónakigazolvány; csónakjavítás; csónakkikötő; csónakkirándulás; csónaklakk; csónakpénz; csónaktest; csónakút; csónakverseny; 2. halászcsónak; mentőcsónak; motorcsónak; papírcsónak; rohamcsónak; tömlőcsónak.
