csíny
csíny főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e], (elavult) csín -ok, -ja
Pajkosságból, felelőtlen, gyermekes rosszalkodásból elkövetett (helytelen) cselekedet; pajkosság. Rajtakap vkit vmely csínyen; csínyt elkövet, tesz. Sok csinyt tettem én gyermekkoromban ílyet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Bűnbánólag mosolygott, mint valami gyermekkori csínyen. (Krúdy Gyula) || a. <Főként felnőtt(ek) által> inkább tréfából és szórakozásból, különösebb ártó v. rossz szándék nélkül elkövetett, komolytalan, játékos cselekedet, gyak. vkinek a bosszantására, zavarba ejtésére, beugratására. Ártatlan, éretlen, gyerekes, otromba csíny. Az egész estét vidám csínyekkel töltötték. Jön egy daliás, ifjú legény | … sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva vigan. (Kaffka Margit) || b. (rosszalló) Rossz szándékú v. hibáztatható, többnyire kárt, bajt okozó, de súlyosabb megítélés alá nem eső <emberi v. ritk. állati> cselekedet. Gonosz csíny. Piszkos csínyei vannak. A világot értekezlet igazgatja: Az erősebb, ha mi csint tesz, Összeűl és – helybenhagyja. (Arany János) Vásott, durva csíny nem illik magyarhoz: a hazának komoly polgárokra van szüksége. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. csínytevés; csínytett; 2. államcsíny; huszárcsíny.
csínyes.
